„Nem igazán hiszünk a haladásban”

Pénteken ért véget a kolumbiai Caliban az ENSZ 16. biodiverzitásról szóló konferenciája, a COP 16. Hogyan képviseltette magát az Ön szervezete?

A „népek COP-ján” több mint 1.000 őslakos gazdálkodóval vettünk részt. Ott voltunk a „kék zónában” is, ahol a kormányok tárgyalnak a megállapodásokról. De nem lett volna szabad ilyen megosztottságnak lennie. Ehelyett mindennek egy helyen kellett volna zajlania, anélkül, hogy a két esemény között 30 perces autóútra lenne szükség.

A „zöld zónában” összejövünk az emberekkel. Ez sokkal fontosabb. Megmutatjuk az életünket, és beszélgetünk olyan emberekkel, akiknek korábban fogalmuk sem volt rólunk, őslakosokról. Ők a médiából ismerik a történeteket, és azt hiszik, hogy erőszakosak vagyunk és a fegyveres konfliktus részei. De nekünk nincsenek fegyvereink! Jelen kell lennünk a „kék zónában”, mert olyan levelet akartunk írni, amely megmutatja, hogy mi, kolumbiai őslakosok mit gondolunk a klímapolitikáról és a kormányok közötti megállapodásokról.

Feltételezitek, hogy követeléseiteket és tudásotokat komolyan veszik majd?

Az elnök részéről mindenképpen van hajlandóság arra, hogy együttműködjön velünk. Gustavo Petro mindent megtett annak érdekében, hogy képviselhessük álláspontunkat. Soha ennyi őslakos képviselő nem volt még egy csúcstalálkozón, mint itt Caliban, ami reményt ad nekünk. A korábbi COP-ken nem fogadták szívesen a véleményünket. De azt is elvárjuk, hogy szavaink konkrét politikává váljanak.

Mit vártak ettől a biodiverzitással foglalkozó konferenciától?

Azt reméltük, hogy meghallgatnak minket. Szeretnénk hangot adni az életünk valóságának, mert látjuk, mi történik a természettel – megéljük az éghajlatváltozást, és nagyon aggódunk. Megdöbbentett bennünket, hogy a helyi önkormányzat és a vállalatok „zöld tájként” akarták eladni a COP-on a cukornádültetvényeket, amelyek mindent elpusztítanak a környéken, és számtalan erdőirtásért, kényszerbetelepítésért és vízszennyezésért felelősek. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy az őslakosoknak is hangot kell adniuk, nem csak a gazdasági hatalmaknak. Nagyon kritikusan szemlélem a COP szervezését, mert úgy tűnik, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos nézőpontot a vállalatok határozzák meg.

Hol lát sikereket, de hol lát csalódásokat a COP 16-on?

Sikerült megmutatnunk a világnak, hogy kik vagyunk. Az átlagemberekkel való összefogás volt a legnagyobb sikerünk a COP-on. Párbeszédbe elegyedtünk, gondolatébresztőt adtunk az embereknek, megmutattuk nekik a valóságot. Nagy az érdeklődés a tudásunk iránt. Ezért jó a COP a szövetségek és kapcsolatok kialakítására. Úgy látjuk, hogy ez egy kezdet a környezet jobb védelméhez a jövőben. Nem igazán hiszünk abban, hogy a kormányok előrelépést fognak tenni a környezetvédelem terén.

A diplomáciai rész a kormányokkal nagyon zárt kör volt. Bár jelen voltunk ott, nem igazán voltunk részei, mert a világ többi része nem fogadja el, hogy mi, őslakosok is kormányok vagyunk. Ezt látom a konferencia legnagyobb gyengeségének. Hogyan lehet előrelépni a környezetvédelemben, ha nem beszélünk egyenrangúan azokkal, akiknek megvan a szükséges tudásuk?

Mit tudott elérni ebben a tekintetben?

Átadtunk Petrónak egy dokumentumot, amely tartalmazza a bolygó védelmével kapcsolatos pontjainkat. Bízunk benne, hogy az elnök úr ezeket beépíti a nemzetközi tárgyalásokba. A legfontosabb követelésünk az, hogy minket, őslakosokat ismerjenek el „a biológiai sokféleség letéteményeseiként”. Egyelőre nincsenek garanciák, ehelyett megölnek minket. Követelünk továbbá pénzeszközöket is, hogy segítsenek megvédeni a területeinket, mivel ezek a biológiai sokféleség forrásai.

Mit javasol a jövőbeli biodiverzitás-konferenciáknak?

Határozottan hiányzik az oktatás. Az átlagemberek nem igazán értették meg, hogy mit is jelent valójában a COP.

Interjút készítette: Sara Meyer

Forrás: JungeWelt